Fügefa, amely alakította az emberi történelmet...
A fügefák nemcsak tanúi voltak a történelemnek, hanem formálták is azt. Sőt! Jövőnket is gazdagíthatják.
Az alábbi cikket a bbc.com oldalán leltem meg „The tree that shaped human history” címmel Mike Shanahan tollából (2017. január 17.). Annyira megtetszett az írás, hogy gondoltam, muszáj a Fügés emberen megjelennie ebből egy fordításnak. Korábban már jelentettem meg fordítást a fojtogató fügéről, amely egy sziget gazdaságát mentette meg. Ezúttal a füge történelem alakító jelentőségéről olvashatunk egy fantasztikus írást. A fotók forrása szintén az eredeti cikk (frissítés 2021.12.12: sajnos a BBC oldalán az eredeti cikk már nem található meg, de itt azért még olvasható marad).
Több mint 2000 évvel ezelőtt egy nagy fügefa egyik ágát levágták Nagy Ashoka indiai császár parancsára. Buddha állítólag e hatalmas fügefa alatt érte el a megvilágosodást. Ashoka királyi rangot ajándékozott a levágott ágnak, és egy vastag szegélyű tömör aranyvázába ültette azt. Ezután elvitte az ágat a hegyek fölé, le a Gangesz folyón a Bengáli-öbölbe. Ott a lánya egy hajó fedélzetére vitte, és Sri Lankára indult, hogy bemutassa a királynak. Ashoka annyira szerette a növényt, hogy könnyeket hullatott, miközben azt nézte, hogyan távolodik. Ez a történet a Mahavamsa című epikus költeményből egyfajta fügefáról szól, amelyet a tudósok Ficus religiosának hívnak. Nevéhez híven az iránta tanúsított odaadás az Ashoka kora előtti évezredekig nyúlik vissza.
De az F. religiosa nem az egyetlen füge. Ez csak egy a több mint 750 fügefaj közül. Egyetlen más növény sem befolyásolta ennyira az emberi képzeletet és az emberi történelem alakulását. Minden fontos vallásban szerepelnek, és hatást gyakoroltak a történelem során több királyra, királynőre, tudósra és katonára. Szerepeket játszottak az emberi evolúcióban is éppen úgy, mint a civilizáció hajnalán. Ezek a fák nemcsak a történelem tanúi voltak; ők maguk is alakították az emberi történelmet. Akár még a jövőnket is gazdagíthatják, ha csak teljes egészében tönkre nem tesszük a kapcsolatunkat a természettel.
A legtöbb virágos növény megmutatja virágzását, hogy mindenki lássa, de a Ficus fajok sokkal szemérmesebbek ennél. Elrejtik virágzatukat, terméseiket az üreges füge belsejében. És míg a legtöbb növény gyökereit a föld alá temeti, a fojtogató füge és rokonai megmutatják őket.
"Akár óriási fákat is elfojthatnak és megölhetnek, miközben kolosszális méreteket öltenek"
A fojtogató füge félelmetes növények, amelyek úgy hódítanak meg újabb területeket, hogy a madarak a róluk megevett fügék magjait más fák ágaira pottyantotják ürülékükben, és ott csíráznak ki. Azzal, hogy magasan az erdei lombkoronában kezdik életüket, nem pedig a talajszinten, a fojtogató csemeték megkapják a fényt, amelyre szükségük van a növekedéshez. Miközben fejlődnek, léggyökereket eresztenek alá a talajszintre, amelyek idővel vastagok és fásak lesznek. Végül pedig élő hálóba burkolják gazdafáikat. Akár óriási fákat is elfojthatnak és megölhetnek, miközben kolosszális méreteket öltenek.
Két ország is fojtogató fügét tett a címerére. Indonézia (baloldali címer) esetében a fa a sokszínűségből származó egységet szimbolizálja, csüngő gyökerei a nemzetet alkotó számos szigetet képviselik. Barbados (jobboldali címer) esetében pedig az a látkép ihlette, amely a portugál felfedezőt, Pedro a Campos-t fogadta, amikor a hajója 1536-ban elérte a szigetet. Látta, hogy sok fojtogató füge nő a sziget partja mentén, egyfajta Ficus citrifolia. Pirosbarna gyökerek tömege lógott az ágaikról, mint a matt hajszálak. Campos a szigetet Los Barbadosnak nevezte el, azaz "a szakállasoknak".
Több mint 300 évvel később Alfred Russel Wallace brit biológus (aki egyébként Charles Darwintól függetlenül írta le a természetes kiválasztódáson alapuló evolúciós elméletet) a világ túloldalán lévő szigeteket fedezte fel expedíciói során. Azt mondta, hogy a fojtogató füge, amelyet a Maláj-szigetcsoporton át tartó nyolcéves utazásai során látott, "az erdő legkülönlegesebb fái". Az, hogy hogyan kerültek ki győztesen a létezésért folytatott küzdelemben, inspirálta őt. De a fojtogató füge már jóval azelőtt befurakodta magát az emberi elmébe, mielőtt ezek az európai felfedezők a tengerekre mentek volna.
Vegyük például Nagy Ashoka F. religiosát. A buddhisták, hinduk és dzsainok több mint két évezred óta tisztelik ezt a fügefajt. Ugyanez a fa szerepelt a védikus emberek által 3500 évvel ezelőtt énekelt harci himnuszokban, valamint 1500 évvel korábban megjelent az Indus-völgyi civilizáció mítoszaiban és művészetében. Ázsia más részein - a trópusokon és a szubtrópusi területeken - a kultúrák a fügefákat a hatalom és az imahelyek szimbólumaiként fogadták el. Ezek a fügék szerepelnek a művészetekben, a törtírásban, a folklórban és a termékenységi rítusokban. A bajnok az indiai banyán (Ficus benghalensis), akkora fa, hogy messziről önmagában egy kis erdőre hasonlít. A banyánok hatalmasra és terebélyesre nőnek, mert az ágaikról leeresztet gyökerek olyan vastag oszlopokká olvadhatnak össze, mint az angol tölgyfák. Ezek az áltörzsek törzsek támogatják a banyánok hatalmas ágait lehetővé téve számukra, hogy magasabbra nőjenek, és még több gyökeret eresszenek alá a tajszintre.
Uttar Pradesh egyik banyánfájáról úgy tartják, hogy halhatatlan. Egy másik Gujaratban állítólag fogkefeként használt gallyból nőtt ki. Egy másikról pedig úgy tartják, hogy ott keletkezett, ahol egy nő rávetette magát férje égő temetkezési máglyájára, és meghalt. Ez a fa, Andhra Pradeshben nagyjából 20 000 embernek adhat menedéket. Az első európaiak, akik hűsölhettek egy banyán árnyékában, Nagy Sándor és katonái voltak, akik ie 326-ban érkeztek Indiába. Történeteik erről a fügefáról hamar eljutottak Theophrastus görög filozófushoz, a modern botanika alapítójához, aki az ehető fügét, a Ficus caricát tanulmányozta.
"Minden Ficus-fajnak saját darázsporzója van"
Theophrastus észrevette, hogy apró rovarok lépnek be vagy függnek ki a fügeből. Ezen rovarok története az egyik legmegdöbbentőbb az egész biológiában. Több mint 2000 év telik el, mire a tudósok felismerték, hogy minden Ficus-fajnak megvan a maga beporzó darazsa, míg egyeseknek még kettő is. Ez visszafelé is így van, minden füge-darázsfaj csak a társfüge virágába rakhatja tojásait. Ez a kapcsolat több mint 80 millió évvel ezelőtt kezdődött, és azóta is formálja a világot. A Ficus fajoknak egész évben fügeféléket kell termelniük, hogy biztosítsák beporzó darazsuk túlélését. Ez ugyanakkor kapóra jön azoknak a gyümölcsevő állatoknak, akik egyébként az év nagy részében nehezen találnak táplálékot. A füge valójában több vadon élő állatot tart fenn, mint bármely más gyümölcs. Több mint 1200 faj eszik fügét, köztük a világ madarainak tizede, majdnem minden ismert gyümölcs-denevér és több tucat főemlős, miközben szétszórják a fügék magjait. Az ökológusok ezért a fügéket kulcsfontosságú erőforrásoknak nevezik. Miként egy híd pillére, ha a füge eltűnik a világból, minden más is összeomolhat. De a füge nemcsak az állatokat táplálja. Az érett füge egész éves jelenléte segíthette korai elődeink túlélését is.
A tápanyagokban gazdag füge segíthetett őseinknek a nagyobb agy kifejlesztésében is. Van egy olyan elmélet is, amely azt sugallja, hogy a kezeink eszközként fejlődtek ki annak értékelésére, hogy megállapíthassuk, melyik füge puha, azaz édes és energiákban gazdag. Én azért ezt a gondolatmenetet erős túlzásnak tartom (a szerk.). Míg az első emberek profitáltak a fügefákból, utódaik uralmuk alá hajtották azt. Ugyanis a Ficus fajok az első növények közé tartoznak, amelyeket több ezer évvel ezelőtt háziasítottak.
"A gazdák még majmokat is kiképeztek a fák megmászására, és a termés betakarítására"
Az ókori egyiptomiak kiválasztottak egy Ficus sycomorus (Szikomorfa) nevű fajt, amelynek beporzó darazsa vagy kipusztult, vagy soha nem is létezett. Addigi ismereteik szerint ennek a fajnak beporzás hiányában egyetlen fügét sem lett volna szabad érlelnie. Ám egy szerencsés véletlennek vagy egy zseniális kísérlet folytán a az egyiptomi gazdák rájöttek, hogy ha pengével megvágják a fügét, akkor becsaphatják azt, ezáltal rávehetik a fügég beérlelésére. Nem sokkal később a füge az egyiptomi mezőgazdaság alappillére lett. A gazdák még majmokat is kiképeztek a fák megmászására, és a termés betakarítására. Egyiptom fügefái egyaránt táplálták a kor emberének hasát és hiedelmeit. A fáraók például szárított fügét vittek a sírba, hogy lelküket fenntarthassák a túlvilágon. Azt hitték, hogy Hathor istennő egy mitikus fügefáról (egy szikomorfáról) emelkedik ki, hogy üdvözölje őket a mennyországban. Szerkesztői megjegyzés: a füge egyébként a keresztény vallásban is fontos szerepet tölt be. A bibliában is számos helyen említésre kerül. Sőt! Egyes elméletek szerint a paradicsom tiltott gyümelcse is inkább lehetett füge, mint alma.
Északon és keleten az egyiptomi füge édesebb unokatestvére, a Ficus carica számos más ősi civilizáció fontos tápláléka lett. Urukagina sumér király közel 5000 évvel ezelőtti írásaiban már említéseket találtak rá. II. Nabukodonozor király Babilon függőkertjeibe ültetett fügefákat. Salamon királya pedig énekkel dicsérte őket. Az ókori görögök és rómaiak azt mondták, hogy a füge a mennyből származik. Az emberek füge iránti vonzalma talán egy másik döntő ponttal magyarázható: amellett, hogy édesek és ízletesek, tele vannak rostokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Ezt a tulajdonságát korán felfedezték az emberek.
"Figs are restorative. They increase the strength of young people, preserve the elderly in better health and make them look younger with fewer wrinkles." - Pliny.
Szabadfordításban: a füge regeneráló hatású. Növelik a fiatalok erejét, segít megőrizni az idősebbek egészségét, fiatalabbnak tűnnek, kevésbé ráncosak. Írta idősebb Caius Plinius Secundus Maior római író, polihisztor, ókori enciklopédista. Szerinte a füge a legjobb étel, amelyet azok fogyaszthanak, akiket betegség kínoz.
"Ezek a csimpánzok öngyógyíthattak"
A fügefák gyógyító ereje nem korlátozódik csupán a gyümölcsükre. A trópusi területeken évezredek óta gyógyászati célokra használják a fügefák kérgét, leveleit, gyökereit és latexét. A fügefák élő gyógyszeres szekrényként való felhasználása még a fajunk eredetét is megelőzheti. Legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok is úgy tűnik, hogy ezekhez a fákhoz fordulnak gyógyító erejük miatt, ami azt sugallja, hogy velük közös őseink is ezt tehették. Az Ugandában dolgozó kutatók megfigyelték, hogy a csimpánzok időnként szokatlan ételeket esznek, például a vadfüge kérgét és leveleit. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a csimpánzok öngyógyíthattak. Jó okkal gondolták ezt, hiszen a egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a fügelevélben és a kéregben található vegyületek hatékonyak lehetnek a baktériumok, paraziták és daganatok ellen.
A fügefák nemcsak a civilizációk és kultúrák felemelkedését segítették elő. Tanúi voltak azok bukásának, majd romjaikat is elrejtették. Például az Indus-völgyi civilizáció nagyvárosai i.e. 3300 és 1500 között virágoztak, majd egészen 1827-ig elvesztek a történelemben, amikoris a Kelet-Indiai Társaság Charles Masson nevű menekülő dezertőre rá nem lelt.
"A fügefák segítették az erdők visszatérését és elborították az elhagyott épületeket"
Óriási fojtogató fügék uralták a tájat. Romok bújtak elő titokzatos halmokból. Az ott élő emberek azt mondták Massonnak, hogy egy olyan társadalom emlékei, amely egy isteni beavatkozás következményeként omlott össze. Valójában egy hosszan tartó aszály okozta az Indus-völgyi civilizáció eltűnését. A fojtogató füge a szárazságtól sújtott embereket is felváltotta a Maja piramisoknál a guikalai Tikalban és a kambodzsai Angkor Wat khmer templomaiban. A fügefák minden civilizáció eltűnését követően elősegítették az erdők visszatérését és elborították az elhagyott épületeket. Magjaik akár a kőfalak repedéseiben is csíráztak, vastagodó gyökereik pedig szétfeszítették az építőköveket, és súlyukkal összetörték a falakat. A füge vonzotta az állatokat, amelyek viszont tucatnyi más fafaj magjait szórták szét, és így az erdő visszafoglalta az ember által elbitorolt területeket.
Ezt az erőt olyan vulkánoknál is megfigyelték, mint a Krakatoa, amelynek 1883-as kitörése megtisztította a szigetet minden élettől. A csupasz lávát újra gyarmatosító fügefák ez esetben is fontos szerepet játszottak az erdő újbóli kialakításában. A trópusokon a tudósok most megismétlik ezt a hatást, fügefákat ültetnek, hogy felgyorsítsák az esőerdők regenerálódását azokon a területeken, ahol a fák a fakitermelés miatt elvesztek.
Mindez azt jelenti, hogy a fügefák reményt adhatnak a változó éghajlat miatt bizonytalan jövőre, illetve a fügefák segíthetnek a szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodásban is.
Északkelet-Indiában az emberek arra ösztönzik a füge gyökereit, hogy keresztezzék, beborítsák a folyókat, és addig sűrűsödjenek, míg végül robosztus élő hidakat nem alkotnak. Ezáltal életeket menthenek a monszun idején. Etiópiában a fügefák segítik a gazdákat a szárazsághoz való alkalmazkodásban, mivel létfontosságú árnyékot biztosítanak a növényeknek, és a kecskék takarmányának. Ez a két megközelítés máshol is alkalmazható lenne. Összességében a fügefák segíthetnek korlátozni az éghajlatváltozást, védeni a biológiai sokféleséget. Javíthatják a megélhetésünket mindaddig, amíg továbbra is ültetjük és védjük ezeket a fákat, ahogy az emberiség tette évezredek óta.
Világszerte sok kultúra törvényeket alkotott ki a fügefák kivágása ellen. Sajnos ma ezek a nézetek elhalványulóban vannak. Jól tennénk, ha újra felfedeznénk őket. Hiszen hosszú történelmük emlékeztet arra, hogy mi vagyunk azok, akik nemrég érkeztünk a Földre a 80 millió éves Ficus-hoz képest. A jövőnk biztosabb lesz, ha ezeket a fákat tiszteletben tartjuk.
A szerző Mike Shanahan szabadúszó író, angol biológus, aki az esőerdők ökológiájából doktorált. Könyvet írt a fügefákról, amely az Egyesült Királyságban Ladders to Heaven címen, Észak-Amerikában pedig Gods, Wasps and Stranglers címmel jelent meg.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!