Dalmatie füge (Dalmát füge) – fajtabemutató
A Dalmatie (egyéb nevei: San Pietro, Du Japon, Blanche) fügéről (Ficus Carica) először Trabut írt 1904-ben, amely feltételezések szerint Lesina (Hvar) szigetéről származik, a dalmát tengerparton (Horvátország). Ez a füge egy kis termetű fügefa, nem túl erős növekedési eréllyel, felfelé törő ágakkal, valamint igen csekély hajlandósággal az elágazódásra, így eléggé szellős bokrot alkot. Ha elágazódásokra kívánjuk kényszeríteni, akkor nem fogjuk megúszni a metszést (a metszéssel viszont bánjunk óvatosan, mert a füge esetében a túlzott metszés megbosszulja magát). A füge metszéséről ITT és ITT írtam részletesebben. Levelei leginkább ötkarélyosak.
Magassága végső méretében sem nagyon haladja meg a 250 centit, szélessége pedig a 200 centit, így mondhatjuk, hogy egy féltörpe, kompakt fügebokor, amely kimondottan ideális kisebb kertekbe is, ahol szűkös a hely. A hideggel szembeni ellenállás jó, az esetek túlnyomó részében szinte az összes fiatal ága beérik a télre, ami lassú növekedésének egyik pozitív következménye. A Dalmatie füge két hullámban érleli terméseit, és a többi fügével ellentétben igen sok első termés jelenik meg rajta, azonban ezekből sok lehullik, ha nagyok a tavaszi hőmérséklet ingadozások, mert ezeket a Dalmát füge nagyon rosszul viseli sajnos. Ugyanakkor azt tartják róla, hogy nem érdemes az első termésekért tartani ezt a fügét, mert azok érése számottevően lassítják a másodtermés növekedését, amelyek emiatt később érhetnek be.
A másodtermés azonban kárpótol minket az első termés hiányosságaiért, mert igen nagyok, és rendkívül finomak, és viszonylag jól bírják az esőzést. Sőt, az eső még javítja is a konzisztenciáját a füge pépjének, merthogy ez a fajta rendkívül sűrű és édes péppel rendelkezik, amit az eső úgy képes felhigítani valamelyest, hogy a füge élvezeti értéke nem csökken eközben. A másodtermés azonban kissé késői tud lenni, ezért javasolt lehet az első termések eltávolítása, hogy a másodtermések gyorsabban fejlődjenek, és hamarabb beérjenek.
A termések bőre sárgászöld színű, formájuk elnyújtott csepp alak. Húsa (a bőr és a pép közötti rész) vastag, pépje piros és üreges. Serlegnyílása enyhén nyitott, és teljes érésben egy mézédes csepp jelenhet meg rajta, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez is egy tipikus mézfüge. Így azonban rendkívüli módon vonzhatja a hangyákat. És bár serlegnyílása zártnak mondható, azért érdemes figyelni, és a kellő érettségű fügéket időben leszedni a bokorról.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!