Giliszták a dézsás fügék földjében – áldás vagy átok?
Akinek vannak cserepes vagy dézsás növényei, már biztosan találkozott azzal a jelenséggel, hogy az edénybe befészkelik magukat a földigiliszták. Köztudott a földigilisztákról, hogy a talajminőség szempontjából a jelenlétük rendkívül előnyös. De jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon ez igaz-e akkor is, ha az a talaj éppen egy cserépben vagy dézsában van. Ebben a cikkben ezt a kérdéskört taglalom.
A földigiliszták hasznos kis élőlények, amelyek a talajban élik egész életüket és ott is szaporodnak. Szaprofágok, amely annyit jelent, hogy korhadó-szervesanyag-maradványokkal táplálkoznak. Bizonyos fajok, mint például a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) képesek kevéssé elromlott vagy akár a teljesen friss, üde zöld növényi részekkel is táplálkozni. Ezen növényi részek kedvéért éjszaka kimásznak a föld felszínére, és ott csemegéznek. Más fajok a humuszos talajjal táplálkoznak, és erősen elbomlott, humuszos szerves anyagokat fogyasztanak. Ezek a fajok általában fakó színűek, gyengén pigmentáltak, testük hengeres keresztmetszetű és kevésbé mozgékonyak. A talaj mélyebb rétegeiben élnek, és ott egész évben aktívak. Ezekkel nem nagyon fogunk a fügéink dézsáiban találkozni, de a közönséges földigiliszta bármikor befészkelheti magát kedvenc fügéink cserepeibe, főleg ha azok nem betonon, hanem talajon állnak. Az edények alján lévő kis lyukakon könnyedén bejutnak a cserepekbe, dézsákba.
A földigiliszták egy másik csoportja erősebben pigmentált, színük erősen piros vagy rózsaszínű. Ezek többnyire a talaj felsőbb rétegeiben, illetve nagyjából 20-30 cm-es mélységig fordulnak elő, ahol általában vízszintes járatokat ásnak. Mélyebbre csak a felsőbb talajrétegek nyári kiszáradása és őszi lehűlése idején vándorolnak. Egyes fajok egész évben aktívak, másoknak van nyugalmi időszakuk is. Az erősebben pigmentált húsvörös színű fajok amelyek a föld felszínén kismértékben elbomlott növényi maradványokkal táplálkoznak, olykor igen hosszú és mély függőleges irányú járatokat ásnak. Ezek szintén bármikor bejuthatnak a fügék edényeibe, és ott befészkelhetik magukat.
De jó ez nekünk, vagy sem?
A földigiliszták képesek évente a testtömegük harmincszorosának megfelelő ürüléket lerakni a földbe, vagy éppen a földfelszínre. A 74 db/m2 egyedsűrűséget alapul véve ez kb. 135 g élőtömeget jelent, ami egy hektárra átszámítva 1,35 tonna biomassza. Ennek a mennyiségnek az éves produktuma 40,5 t/ha ellenálló, tápanyagban gazdag gilisztahumusz. Nem semmi igaz? De most jön a java! Ugyanez a mennyiség 21 db/m2-es egyedsűrűségnél 11,5 t/ha ürülék. Ez a szám már önmagában is azt jelenti, hogy örülnünk kellene annak, ha befészkeli magát a dézsáinkba néhány földigiliszta. De sajnos a képlet nem ilyen egyszerű. Ezek a kis jószágok ugyanis, ha elfogy a talajból a szervesanyag, akár még kártékonnyá is válhatnak.
"A földigiliszta a talajban lévő szerves anyagokkal táplálkozik, amelyet az útjába eső talajjal együtt nyel el. A bélcsatornájában a szerves és szervetlen anyagok bekeverednek. Miután a bélcsatornából a tápanyagok felszívódnak, a lenyelt talajt ürülékként a föld felszínére üríti. A földigilisztának jelentős szerepe van a talaj termékenysége szempontjából, mivel járataival lazítja a talajt, ami könnyíti a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, valamint a gyökerek eljutását a vízben gazdagabb, mélyebb rétegekbe. Ezen kívül a mélyebb rétegekből a talajt a felszínre hozza, szerves anyag tartalmát növelve megnemesíti azt. Az ürülékben ötször annyi nitrát, kétszer annyi vízben oldható foszfor, tizenegyszer annyi oldható kálium, kétszer annyi magnézium és nyomelem található, mint a környező talajban. Ezek az elemek feltétlenül szükségesek a növények normális fejlődéséhez. Érdekes módon, a földigiliszta csak azokat az anyagokat és mikroorganizmusokat nem használja el, amelyekre a növényeknek szükségük van. Azokon a területeken, ahol a talajból a vegyszeres növényvédelem a gilisztákat kipusztította, megpróbálják azokat újra telepíteni.
Ha a talajban nincs elég korhadó növényi anyag, a földigiliszták friss növényi részeket húznak be járataikba, amelyek ott elkorhadnak és táplálékul szolgálnak. A giliszták általában ártalmatlanok, de ha egy adott cserépben túl sokan vannak, ártalmassá válhatnak, mivel kénytelenek a növény vékony gyökereivel is táplálkozni. Láttam egyszer egy cserépben tartott Zygocactus-t, amely egy ideig szépen növekedett és virágzott, de egy idő után kezdett tönkremenni. Amikor a cserépből kivették, majdnem teljes egészében hiányzott a gyökere, a föld pedig tele volt gilisztával. A kertbe kitett cserépbe a giliszta könnyen bejuthat a cserép aljáén lévő, a fölösleges vizet kieresztő nyíláson. A giliszták elpusztulnak, ha kiszáradnak.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy egy földigiliszta bélcsatornáján évente 0,15 liter föld halad keresztül. Ennek alapján, ha egy 10 × 10 × 10 cm-es cserép földjébe egyetlen földigiliszta bekerül, akkor elméletileg két év után kénytelen lesz táplálékul a növény gyökereit is felhasználni életben maradása érdekében. A számítás alapja, hogy az 1 literes cserép tartalmának 20%-a gyökér, 20%-a nagyobb méretű kavics és csak a maradék 60% a föld, amelyet a giliszta, táplálékszerzés céljából négy év alatt teljes mennyiségben átdolgoz..." — Szabó Gábor
Ez az idézet leginkább kaktuszok viszonylatában íródott, és tudjuk, hogy a kaktuszoknak nincsenek fás gyökerei, leginkább csak nagyon vékony hajszálgyökerek. Fás szárú növényeknél, mint amilyen a füge is, nem igazán tudják a földigiliszták olyan mértékben károsítani a gyökereket, hogy a növény elpusztuljon vagy sínylődjön. De azért érdemes szem előtt tartani a fent leírtakat, mert egy túl kis méretű cserépben nem jó, ha sok giliszta fészeli be magát.
A gilisztahumusz kiváló természetes trágya
Ugyanakkor saját tapasztalatom, hogy azok a dézsás fügéim, amelyeknek az edényeibe direkt telepítettem földigilisztákat, sokkal vitálisabb állapotban vannak. A dézsákban hajlamos a talaj tömörödni, és ezen sokat tudnak segíteni a földigiliszták. A füge ugyanis szereti, ha gyökérzónában levegős a talaj, ezért ez egy újabb érv a földigiliszták mellett, hiszen a giliszta a járataival levegőssé, lazává teszi az ültetőközeget. Igaz, én minden évben juttatok a dézsás fügéim edényeinek tetejére érett komposztot, így nem fordulhat elő, hogy elfogyjon az edényekben a szerves anyag. Általánosságban az edényeim 12 - 50 liter közötti méretűek, így élettér is bőven akad bennük a földigiliszták számára, szóval én azt mondanám, hogy a dézsában tartott fügék esetében előnyös a földigiliszták jelenléte. A füge gyökerei pedig elég gyorsan vastagodnak ahhoz, hogy nem kelljen attól félni, hogy a földigiliszták felélik.
Én a magam részéről tehát kimondottan örülök, ha a dézsás fügéim földjében van giliszta, és amikor a nagyobb esőzésekkor előbújnak a talajból és csúsznak másznak a betonon is, néhányat össze szoktam szedni és szándékosan az dézsás fügéim edényeibe teszem őket. Amíg van szervesanyag utánpótlás, addig biztosan nem kell a kártételüktől félnem. A dézsás növényeknél amúgyis oda kell figyelni a talaj minőségének folyamatos javítására, mert a zárt edényben nem újul meg a talaj.
Mit tegyek, ha szeretnék megszabadulni a cserepekben a gilisztáktól?
Van azonban olyan eset, amikor nem feltétlenül előnyös a jelenlétük, vagy csak egyszerűen nem szeretnénk, hogy ott legyenek. A fügék esetében tényleg nem zavaró ha a földigiliszta kolonizálja az ültetőedényt, de lehetnek más növényeink, amelyeknél nem kívánatos a jelenlétük. Ebben az esetben az egyik legegyszerűbb gyógymód a szikkasztás. A földigiliszta csak nedves közegben képes életben maradni, így ha meg szeretnénk tőle szabadulni, hagyjuk kiszáradni az edényben a földet. Általában a növényeink tovább bírják víz nélkül, mint a földigiliszták, így azok el fognak pusztulni, majd szép lassan lebomlanak a cserépben.
Ha azonban olyan növényről van szó, amelyik szereti a sok vizet, és nem viseli el kicsit sem a kiszáradást, akkor megoldás lehet az elárasztás is. A földigiliszta szereti a nedves környezetet, de szüksége van oxygénre az életben maradáshoz. Ha a cserepet vízbe állítjuk, hogy ellepje azt teljesen, rövid időn belül ki fognak belőle menekülni a giliszták. Ez valamelyest természetközelibb módszer, mint a szikkasztás, mert ha ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük, akkor a kimenekülő földigilisztákat kivehetjük a vízből, és a kertben szabadon engedhetjük. Ezért én jó szívvel ezt a módszert tudom ajánlani, ha mindenképpen szabadulni akarnál a földigilisztáktól.
Felhasznált források: laidbackgardener.blog, www.edenkert.hu, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, www.ourfigs.com
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!