Amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus) a fügén – veszélyes, vagy ártalmatlan?
Sokszor írom le magam is, hogy az éghajlatunk változásának köszönhetően egyre több idegenhonos faj jelenik meg hazánkban. Egy faj megjelenhet természetes terjeszkedése révén, illetve behurcolással. A behurcolt fajok csak akkor okozna problémát, ha amúgy a környezeti adottságok, az éghajlat és úgy általában minden kedvező a megtelepedésükhöz és a fennmaradásukhoz.
A most bemutatásra kerülő amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus), vagy ahogy angol nyelvterületeken hívják, a vörösfejű kőrisfúró „redheaded ash borer” az utóbbi, azaz a behurcoltak csoportjába tartozik, bár hozzá kell tenni, hogy ennek ellenére sikeresen hódítja meg az öreg kontinenst. Hazánkban is egyre többször lehet jelenlétét észlelni.
Az amerikai darázscincér bemutatása
Az amerikai darázscincér nagyjából 12–16 mm hosszúak kifejlett korukban és meglehetősen hosszú csápjaik vannak, amelyek a hegyük felé megvastagodnak. A fej és a tor vörösesbarna színű, szárnyfedőin pedig négy kontrasztos sárga csíkkal rendelkezik. Eme csíkozottság és a testforma együttese meglehetősen hasonlatossá teszi a darazsakhoz, amely valószínűleg egyfajta túlélési stratégia lehet a rovar számára, amely a rokonfajok körében egyébként nem példa nélküli. Egyéb ismertetőjele még, hogy a hátsó és a középső lábpárok elég megnyúltak, amitől kimondottan sajátos a megjelenése.
Nagyon fontos ennek a rovarnak a kapcsán megemlíteni, hogy elsődlegesen a legyengült, már-már haldokló, de még egyébként élő szövetű növényeket fertőzik meg a leggyakrabban, így bár képesek károkat okozni, mégis fontos részei a lebontó folyamatoknak, amely tulajdonságuk révén hozzájárulnak az egészséges erdők fenntartásához.
A fakéregre rakott petékből kikelő lárvák berágják magukat a kéreg alá a fatestbe, azt rágják, szerteágazó járataikban növekednek, közben gyengítik a faszövetet, károsítják a vizet és tápanyagot szállító edénynyalábokat is. A kifejlett amerikai darázscincérek május – július között rágják ki magukat a kifejlődött cincérek, röpnyílásuk szabályos kerek lyuk. Az általuk károsított növények igen sokfélék lehetnek, hiszen több tápnövényes rovarról van szó. Mindezek ellenére leginkább a kőriseket részesítik előnyben, de azért nem vetik meg az egyéb fás szárú növényeket sem, mint például az akác, fűz, júdásfa, gyertyán, eper, hárs, juhar, nyár, szil, tölgy, a gyümölcstermők közül pedig körte, mogyoró, dió, különböző Prunus fajok, szőlő, szelídgesztenye és persze mi más, mint a füge.
Mivel azonban a füge tekintetében a nemzetközi szakirodalomban keresve is alig találtam néhány elhanyagolható mértékű példát a kártételére, így nem feltétlen gondolnám, hogy az amerikai darázscincér okozza majd a következő évtizedekben a legnagyobb károkat az európai fügeültetvényeken.
Az amerikai darázscincér térhódítása és terjedése
Ahhoz, hogy a lerakott petékből kifejlett rovar legyen, közel két éves fejlődés szükséges. Ezt az időt a fatörzs belsejében töltik el, és ez az, ami miatt olyan könnyen behurcolhatóvá válik. A nemzetközi fuvarozás során rengeteg fatörzs utazik keresztbe-kasul a nagyvilágban, és szinte biztos, hogy ezek közük sokban ott lapul az amerikai darázscincér lárvája, hogy akaratlanul is új területeket népesítsen be.
Eredeti hazája Észak-Amerika, ahonnan a múlt század közepén hozták be kőrisfa-szállítmányokkal a Földközi-tenger vidékére. Az ott meghonosodott bogár aztán a felmelegedés hatására terjeszkedni kezdett, a '80-as években bukkant fel hazánkban, és bár elég sokáig igen ritka maradt, az elmúlt évtizedben (szintén a jelentős klímaváltozás következtében) igen gyakori fajjá vált az egész országban – a hűvösebb hegyvidékek kivételével.
Kell-e védekezni az amerikai darázscincér ellen?
A hazai egyedszáma és a rovar általános életmódja, valamint legkedveltebb tápnövényei okán a házikertekben nem szükséges ennek a rovarnak az üldözése és célzott pusztítása. Lehet, hogy néha-néha találkozunk a kifejlett rovarral, de mivel igen nagy távolságokat képes repülni, így a jelenléte egyáltalán nem biztos jele annak, hogy a kertünk növényeit megfertőzte volna. Van éppen elég kártevő és kórokozó, ami ellen lehet harcolni, de a nemzetközi tapasztalatok, szakmai vélemények alapján azt kell mondjam, hogy nem jelentős kártevő a házikertekben. Fügén pedig olyan ritka, mint a fehér holló.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!