Fügés ember

Az elmúlt évek során megszámlálhatatlan mennyiségben kaptam olyan kérést, amely arra vonatkozott, hogy fényképről próbáljak beazonosítani valamilyen fügét. Ezeket a kéréseket igyekszem mindig udvariasan visszautasítani, mert a esetek 2%-át leszámítva nem is lenne lehetséges a kérésnek eleget tenni. Hogy miért, ebben a cikkemben erről fogok értekezni.

A közönséges fügének (Ficus carica) több, mint 800 fajtája ismert, és a fajták között igen komoly átfedés van. Elmondhatatlanul sok egymásra megtévesztésig hasonlító fajta létezik. Aki azt állítja magáról, hogy biztonsággal tud fügét fotók alapján azonosítani, az egészen biztosan olyan képességekkel ruházza fel önmagát, amilyenekkel valójában nem rendelkezik. Vannak bizonyos jegyek, amelyek segíthetnek behatárolni az irányt, hogy milyen fajtakörből származhat az adott füge. Ilyen jegyek lehetnek a füge bordázottsága, éréskori repedezettségének mintázata, nyaktól serlegnyílásig tartó színezetességének változása, folotozottság, jellegzetes forma. Ezek a külső jegyek csupán, de olyan belső jegyek is segíthetnek, mint hogy van-e üreg az érett füge belsejében, vagy nincs. Mennyi magja van, milyen színű/állagú a pép, mennyire színű/vastag a húsa (héja és pép közötti rész), stb. Fontos lehet az azonosításban a bokor formája, ágrendszere, illetve leveleinek színe, formája, levélszélek fogazottsága, illetve a levélnyelek hossza. Ezen felül vannak az érzékszervi jegyek, mint az íz, konzisztencia, illat, aromák és felhangok az ízben. Mennyire cukros, mennyire vizes. Mennyire sűrű vagy szirupos. Milyen a tapintása, stb. Ezek az érzékszervi jegyek a leveleknél is megvannak: mennyire merev, puha és bársonyos tapintású vagy éppen inkább bőrszerű. De lehet vastag vagy vékony is a levél éppen.

Ezek az érzékszervi jegyek teljesen elérhetetlenek fényképes azonosításkor, pedig egy fügét nem lehet az alapján beazonosítani, hogy kívül sárga, belül piros és mézédes, a levele pedig zöld és többnyire három lebenyből áll. A füge tulajdonságait nem csak a fajtája határozza meg, hanem a környezeti tényezők is. Ugyanaz a füge teljesen másképp nézhet ki például homokos és agyagos talajon. Szóval látható, hogy mennyire nehéz fügét azonosítani képről.

Vannak persze olyan fajták, amelyek annyira egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy szinte teljes biztonsággal beazonosítható. Ilyen mondjuk egy sarkított példában a Panache füge. Ha sárga-zöld csíkos a termés és a hajtások is egyaránt, akkor majdnem biztosan Panache fügéről van szó. De még ezt sem lehet 100% biztonsággal kijelenteni. Ugyanakkor az olyan általános fajták, mint a különböző színű óriás fügék (pl. sárga óriás, zöld óriás), a Brown Turkey, a Brunswick, illetve az Ujjas óriás fajtakörbe tartozó fügékből annyi különböző fajta van, és annyira hasonlóak, hogy nagyjából lehetetlen biztosan meghatározni fényképről.

Tovább nehezíti a fényképről határozást a rengeteg silány minőségű fotó, amik nem megfelelő fényviszonyok között készülnek, sok esetben homályosak, és nem is mutatják a füge összes fontos „oldalát”, azaz nincs kép a bokorról, a levelekről, a termésről kívül-belül, és mind ezekről még újabb képek több szögből készítve. Nem véletlen tehát, hogy a közösségi oldalakon az azonosítást kérő posztok alatt az igazi gyűjtő általában meg sem szólalnak, mert tudják, hogy biztonsággal úgysem lehet azonosítani, és jobb nem tudni a fajtát, mint téves fajtanév birtokában lenni. Aki meg nem ért hozzá, azonnal elkezdi azonosítani, így egy teljesen hétköznapi füge alatt néhány óra alatt annyi fajtanevet felsorolnak, hogy a posztoló már meg is bánja, hogy feltette a kérdést, mert totál összezavarták.

A fentiekre hivatkozva én a jövőben sem megyek bele fajta meghatározásába. Ezt a cikket pedig ajánlom mind azok figyelmébe, akik fajtát szeretnének meghatároztatni, illetve akik hasra csapva fajtát próbálnak határozni. Ne tegyétek, mert semmi értelme!