A hihetetlen fojtogató füge...
A füge egy ökológiai csoda. Bár lehet, hogy soha többet nem akarsz enni belőle...
A nautil.us oldalán „The Incredible Fig” címen megjelent cikkre véletlenül bukkantam rá, de annyira fantasztikus volt Margaret „Meg” Lowman írása, hogy úgy gondoltam, erről muszáj vagyok a Fügés emberen megjelentetni egy fordítást, mert egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg ezáltal a Ficus nemzetség tagjait egy csodálatos kalandozás keretein belül. Az írás egyébként részlet a The Arbornaut: A Life Discovering the Eighth Continent in the Trees Above Us - Meg Lowman című kötetből. De nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a fordítás:
Egyik kedvenc sétányom a világon egy gyönyörű füge (ez nem fordítási hiba, ez egy lombkorona magasságában épített függő sétány - a szerk.) a Falealupo faluban, Savai'i szigetén, Samoa, korábban Nyugat-Szamoa. Paul Cox etnobotanikus kollégám 1994-ben meghívott, hogy látogassam meg ezt a csodálatos szigetet, történelmének egy igen kritikus pillanatában. A 16 törzsfőnök ugyanis válaszúthoz érkezett. A nyugat-szamoai kormány kötelezte a falvakat vasbetonból épült iskolák építésére, mert a korábbiak a pálmafából készült szerkezetük miatt nem bírták a gyakori monszunokat. De egy iskola költsége meghaladta az 50 000 dollárt, és Savai'i nem rendelkezett készpénzgazdasággal. A szamoaiak hihetetlenül támogatják gyermekeiket, és a lehető legjobb oktatást akarták nekik, de megélhetésük a tengerből való halászattól, és az erdeik gyümölcseitől függött. Egy ázsiai fakitermelő cég felajánlotta a sziget faanyagának kitermelését, amelyből elegendő pénzhez juthattak volna az új iskolák építéséhez. A türzsfőnököket azonban ez az ötlet nyugtalansággal töltötte el, mert egész nemzedékeken át tartó létük az erdőre támaszkodott, sőt őseik is ennek az ökoszisztémának a részei voltak...
Két építőmérnökkel repültem Szamoába, hogy megvitassuk a sétány jövőjét. Megtiszteltetés számomra, hogy mind a 16 törzsfőnökkel együtt részt vehettem egy ünnepségen, ahol énekeltek, megitták szent kávájukat, és megbeszélték a fakitermelés és az ökoturizmus lehetőségeit, tekintettel szigetfáik sorsára. Több mint öt óra elteltével egyhangúlag megegyeztek abban, hogy hitelt vesznek fel, és felépítik ezt az új ötletet, amelyet fatetői sétának hívnak. Még soha nem hallottak az ökoturizmusról, de úgy döntöttek, bíznak a csapatunk által javasolt koncepcióban: a látogatók fizetnek a sziget nyolcadik kontinensének felfedezéséért. Ma egy emelvény karikázza körbe a sziget legnagyobb fügejét, amely egy hídhoz kapcsolódik, amely áthalad a helyi iskolába. Így - mindössze két év alatt - az új iskola költségeit az ökoturizmus fedezte, nem a fakitermelés. Köszönetképpen a vezető törzsfőnök felkent „Mati” -nak, ami azt jelenti: „füge”, és egy szent kava botot ajándékozott nekem, ami mindmáig a legkedvesebb kincsem. Mindig is csodáltam és szerettem a fügét, de ebben az esetben egy feltörekvő szamoai füge szó szerint megmentette egy teljes sziget fáit.
„Ha a füge eltűnik az Amazonasból, az egész ökoszisztéma összeomolhat.”
Theophrastus, egy ókori görög filozófus, aki növényeket tanulmányozott (Kr. E. 300 körül), a botanika alapítója, és a fügefajokat leíró első személy. A Ficus carica-ra, az ehető fügére összpontosított, és nem tudott arról, hogy több száz más Ficus faj is létezik saját előtörténettel. Egy különösen fontos banyánról (Ficus benghalensis [banyánfa]) például megtudta egyik kortársának, a hódító Nagy Sándornak a történeteiből, aki azt állította, hogy 10 000 katona bújik meg egy füge alatt, és minden oszlopgyökere hatalmas leveles esernyőt képez. Sokkal később, a 20. század elején, az angol botanikus E.J.H. Corner (Edred John Henry Corner), aki a fügefákkal behatóan foglalkozott, és több száz fajtát azonosított. Corner egyik egyedülálló öröksége négy makákómajom kiképzése volt, hogy fügegyümölcsöket hozzanak le a magas lombkoronából, hogy minél több új fajokat írhasson le anélkül, hogy fel kellene oda másznia minden alkalommal. Botanikai majmoknak nevezte el őket, és fél éven belül 350 faj gyümölcsét gyűjtötték össze számára. Sokkal többet, mint amennyit egyetlen ember képes lenne, ha neki kellene felmásznia.
Ficus nemzetség a változatos eperfacsalád (Moraceae) tagja, és körülbelül 800 lombhullató vagy örökzöld fafajt tartalmaz, amelyek közül néhány fajta a fő törzsükön virágzik és érlel gyümölcsöt, nem pedig az ágak végén, valamint néhány cserje és szőlő. Becslések szerint 150 füge él az Újvilágban (Amerikában), és több mint 600 faj az óvilág trópusain (India, Ázsia és Ausztrália). Legtöbbjük ehető és hagyományos módon csírázva kezdi életét. Vannak azonban olyan fügék, amelyek epifitaként kezdik az életüket, ezeket banyánnak nevezik, technikailag az Urostigma alnemzetség részét képezi, amely magában foglalja a jól ismert fojtogató fügét. Terepi botanikusként végzett globális tevékenységem során azt tapasztaltam, hogy a fojtogatók a bolygó összes fája közül a legkülönlegesebb életmódot folytatják. Maga a név James Bond vagy valami Sherlock Holmes gyilkossági rejtély titokzatosságát idézi, de e faj tényleges élettörténete elég sokkoló. Felfedezése során Alfred Russel Wallace a fojtogatókat „az erdő legkülönlegesebb fáinak” nevezte, amely állítása minden bizonnyal helytálló.
Az első találkozásom a hihetetlen fojtogató fügevel akkor történt, amikor megmásztam őket Ausztráliában, különösen az ikonikus feltörekvő Ficus watkinsiana, George Watkinsről, a Queenslandi Gyógyszerészeti Társaság korábbi elnökéről és növénygyűjtőről nevezték el. Angol volt, aki az 1800 -as években érkezett Queenslandbe, és gyógyszerésznek készült. Szabadidejében természetrajzzal foglalkozott, és számos expedíción vett részt. 1891-ben Frederick Manson Bailey egy fügefajt nevezett el róla. Watkins fügéjének, mellbimbónak (a gyümölcsszerkezet miatt), vagy zöldlevelű Moreton Bay fügének hívták.
Gyümölcsei lekerekítettek, lila-feketék, és jellegzetes „mellbimbós” szerkezetük van, bár a „gyümölcs” szó megtévesztő, mert a füge anatómiailag nem igazán gyümölcs, hanem több száz virágból álló, sima héjba zárt fürt. A többi fügefajhoz hasonlóan a fának hím és nőstény virágai is vannak egy növényen, egyneműként, a görög „egy ház” szóból. F. watkinsianal evelei kemények, viaszosak és egészek. Egy másik híres és különleges ausztrál banyán (Port Jackson füge) a függönyfüge (Curtain Fig Tree), a queenslandi Atherton mellett, amely közel egy hektárnyi földet foglal el minden légi gyökerével, bár közel sem olyan hatalmas, mint Nagy Sándor történelmi fája.
A legtöbb fa magjaitól eltérően, amelyek az erdő talaján csíráznak, amely viszonylag sötét és barátságtalan egy fiatal csemete számára, a fojtogatók a napfényhez közel, a lombkoronában kezdik az életet. Amikor egy fügemadár elfogyaszt egy fügegyümölcsöt, ürülékével a magok nagy része a lombkorona valamely ágán végzi, hiszen ez a madár szinte az egész életét az erdő lombkorona szintjén éli. Még fészke is magasban van. Ez az egyedülálló kezdet azt jelenti, hogy a fojtogatók szó szerint epifitaként kezdik meg az életet. Így eleve előnyből indulnak az erdő sötét talajára hullott magokkal szemben, mert megfelelő mennyiségű fényt kapnak már a csírázás idején. A sikeres csírázást követően leeresztik a gyökereiket egészen a talajszintig, hogy felvegyék a vizet és tápanyagokat. A fojtogató füge magjainak a csírázáshoz nagyon fontos a kellő nedvesség, a csírázás a legsikeresebb a beteg, elhalt és korhadó vagy bomló ágakon. Tim Laman (aki fák lombkoronáit kutatja), a National Geographic munkatársa, egy fojtogató füge csírázását tanulmányozta Ázsiában. A gyümölcsöket a lombkoronába helyezte, hogy meghatározza a lefelé irányuló növekedés ideális feltételeit, és megállapította, hogy a nedves, rothadó ágakban vagy nedves kéregrésekben fejlődnek a legjobban. Tim dokumentálta azt a sok állatot is, amelyek füge magokat szórnak szét, beleértve a szarvasokat, a gibbonokat, az orangutánokat és a repülő rókákat.
Amint egy fojtogató megtelepszik a koronában, a lefelé növekvő szárak rácsos szerkezete idővel megvastagszik, és gyakran körülveszi a gazdatestet, néha üreges középpontot létrehozva ha gazdanövény puha fájú, és később elpusztul, elkorhad. Más esetekben pedig az erős gazdafajok túlélik és párhuzamosan élnek a fojtogatóval, így mindkét fa masszív kettősként fonódik össze. Bár a fojtogatók vagy banyánok gyakran szűkítik befogadójuk életterét, az ökoszisztéma más lényeinek ezreit is fenntartják. Elképesztőnek tűnik, hogy más fajok nem fejlesztették ki ezt az alkalmazkodást a fény, a tér és a víz versenyéből íly egyedi módon kiemelkedve győztesként. Az erdőfenéken csírázó palántáknak türelmesen, néha évtizedekig kell várniuk, amíg a körülmények ideálisak lesznek (például egy kidőlő fa nyomán rengeteg napfény jut le az erdő talajára) a növekedés megindulásához. A fojtogató gügéknek ráadásul szerencséjük van abban, hogy bizonytalan fiatalkori fázisuk során nem tapossák, nem eszik meg, és nem temetik el őket.
Egy darázs meghal egy füge belsejében a beporzás után. Aki fügét eszik, darázs biomasszát fogyaszt.
A Ficus fajok (beleértve a banyánokat is) kimondhatatlanul sok gyümölcsöt termelnek, ami fontos táplálékforrás a trópusi táplálékkörforgásban. Minden ficus fajnak apró hím és nőstény virágai vannak, melyek a szikónium belső falán fejlődnek ki, és válnak végül gyümölcsé. Az apró fügedarázs nősténye belép a serlegnyíláson, és áthalad egy alagúton, amelyet lefelé néző pikkelyek szegélyeznek, ennek köszönhetően csak egyirányú közlekedést tesznek lehetővé. A darázs a serleg belsejében miközben lerakja tojásait, beporozza a virágokat, majd hamarosan elpusztul. Néhány hét múlva az utódai kikelnek, és a szárny nélküli hímek párosodnak a szárnyas nőstényekkel, amelyek eztán az említett alagúton átrágják magukat a serlegnyílás felé, majd kijutnak azon keresztül a szabadba. Ez lehetővé teszi a nőstények számára, hogy egy másik füge felé repüljenek, és előlről kezdjék a folyamatot. A nőstények kilépéskor felszedik a nemrég érlelt hím virágok pollenjét. Egyes botanikusok eredetileg úgy gondolták, hogy mind a 800 fajhoz specifikus beporzó darázs szükséges, de a legújabb molekuláris elemzések azt mutatják, hogy 119 fügefaj több beporzó darázsfajt osztott meg. Amikor egy darázs elpusztul a füge belsejében a beporzás után, az enzimek (az úgynevezett ficain) lebontják a tetemet; következésképpen, aki fügét eszik, fügedarázs biomasszát is fogyaszt. Amikor a Szingapúri Nemzeti Egyetem tudósai kísérletileg melegebb hőmérsékletnek tették ki a füge darazsakat, azt vették észre, hogy azok élettartama jelentősen lerövidült. Ez arra utal, hogy az éghajlatváltozás veszélybe sodorhatja ezt a törékeny egyensúlyt.
A füge-darázs szimbiózist tovább bonyolítják a parazita - beporzást egyébként nem végző - darazsak, amelyek közül néhány a füge belsejébe rakja tojásait, ami megakadályozza a hasznos beporzó darazsak bejutását. Még ennél is rosszabb, hogy néhány parazita darázs befecskendezi tojásait a füge felszínéről anélkül, hogy bejutna annak belsejébe, utódaik pedig a beporzó darázs lárváival táplálkoznak. Több száz darázsat tartanak számon beporzóként, és ismert, hogy minden Ficus faj legfeljebb 35 nem beporzó darázsnak ad otthont, így a ficusok koronái a biológiai sokféleség forrásai. A darazsakon kívül több mint 1200 madár-, rovar-, denevér- és emlősfaj, köztük az ember is fogyasztja a gyümölcsöket, így a Ficusok kulcsfontosságú fajok sok trópusi erdő biológiai sokféleségéhez. John Terborgh ornitológus az Amazonasban azt írta, hogy ha a füge eltűnik, az egész ökoszisztéma összeomolhat.
A füge sokféleképpen hasznosítható. Tejes latexük gyógyító tulajdonságokat tartalmaz, és az Amazonasban a falusiak egy teáskanálnyit adnak a gyermekek gyomorparazitáinak gyógyítására. A Francia Guyanában, Kolumbiában és Brazíliában élő őslakosok szerint ugyanaz a ragadós latex gyógyítja a vágásokat, töréseket és tályogokat. Nepálban a Ficus benghalensis leveleit, kérgét és gyökereit több mint 20 betegség kezelésére használják; ezt a hasznos banyánt Indiában is használják a betegségek széles skálájának kezelésére, a fogszuvasodástól az aranyérig, a cukorbetegségig és a székrekedésig. Egy időben Indiában és Afrika egyes részein fügeéből nyerték a latexet a gumigyártáshoz. Valószínűleg a leghíresebb füge a F. religiosa, vagy az Indiában és Délkelet -Ázsiában őshonos Bo fa volt az a lombkorona, amely alatt Buddha megvilágosodott. Ez egyike azoknak a fajoknak, amelyek Indiában és Ázsiában számos vidéki falu központját uralják fontos lelki gyülekezőhelyként. Szerkesztői megjegyzés: korábban már én is írtam a fügéről, migy gyógynövényről cikket Füge, füge, füge – egy finom gyógyszer, mellékhatások nélkül címmel.
Mivel ebben az évtizedben újra nagymama szerepben kezdek, úgy döntöttem, hogy nagymama helyett a szamoai Mati becenevemet használom; Mesélek majd az unokáimnak a csodálatos fügékről, amelyeket áttam. Talán egyszer elviszem őket a szamoai Savai'i szigetére, hogy megnézhessék a hihetetlenül különleges sétányt egy feltörekvő fügeben, vagy megmásszak néhány kedvenc fojtogatót Ausztráliában.
A szerzőről: Meg Lowman, Ph.D., más néven „CanopyMeg” amerikai biológus, oktató, ökológus, író, szerkesztő és nyilvános előadó. A TREE Alapítvány ügyvezető igazgatója és a Szingapúri Nemzeti Egyetem, az Arizona Állami Egyetem és az Universiti Sains Malaysia professzora. A National Geographic „valós élet Lorax” -jának és a The Wall Street Journal „a fák tetejének Einsteinjének” becézett Lowman úttörő szerepet játszott a lombkorona ökológiájában. Mottója: „nincs gyerek bent”. Sokat utazik kutatási, ismeretterjesztési és beszédtevékenységekre kicsik és nagyok számára.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!