Fügés ember

Az utóbbi időben már-már félelmetes, hogy mennyi új kártevője jelent meg hazánkban a fügének. Ez nyilván összefüggésben lehet a hazai klíma utóbbi évtizedben tapasztalható melegedő trendjeivel éppen úgy, mint az évről-évre fokozódó növénybehozatallal a mediterrán térségből. Ebben a cikkemben is a füge egyik fajspecifikus kártevőjéről fogok beszámolni nektek, amelynek a neve fehér fügekabóca (Ficocyba ficaria). Bár megmondom őszintén, hogy a fátyolosan áttetsző szárnyai miatt nekem a fátyolos fügekabóca név jobban passzolt volna hozzá. 😊 A téma aktuális, mert az idei Növényvédelmi Tudományos Napon [PDF] is szó volt erről a rovarról.

A fehér fügekabócát (Ficocyba ficaria), korábbi nevén T'yphlocyba ficaria egy magyar zoológus, Horváth Géza írt le először még 1897-ben (majd később, 1918-ban ismét írt róla), de nem hazai tájakon, hanem horváthországi fügevidékeken. És bár hazánkban csak idén (2024) írták le hivatalosan a jelenlétét, különböző helyeken történő észlelések alapján arra lehet következtetni, hogy hosszabb ideje jelen van már hazánkban, azonban csak az utóbbi években kezdett annyira felszaporodni, hogy szinte mindenhol megtalálható már az országban.

Később többen foglalkoztak ezzel a fajjal. Néhányan a teljesség igénye nélkül: Haupt (1935), Ribaut (1936), Gomezmenor (1951), Grandi (1951), illetve Vidano (1960). Nekik köszönhetően mára viszonylag sokat tudhatunk erről az érdekes, de fügét szerető emberek számár cseppet sem szimpatikus rovarról. Hazai faunára XXX írták le az idei évben, de jelen cikkem tartalmát tekintve leginkább a Vidano által lejegyzettekre és az azokat kiegészítő saját terepi vizsgálataimra, tapasztalataimra alapulnak.

A fehér fügekabóca (Ficocyba ficaria) bemutatása

A kifejlett rovarok hossza nagyjából 2,9-3,2 mm közötti hímek, és 3-3,3 mm közötti nőstények esetén, de előfordulhatnak ezeknél kisebb példányok is. Fehér színű teste keskeny és hosszúkás a fejtől a szárnyvégek felé nyílhegy szerűen keskenyedő. Testhossza általában a szélességének 4-5-szöröröse, testhosszánál valamivel hosszabb szárnyai fátyolosan áttetszők.

Életciklusai két különböző növényfajhoz kötik, amelyek közül a fő tápnövénye a közönséges füge (Ficus carica), a másik, másodlagos pedig az örökzöld lonc félék (Lonicera) közül leginkább a japán lonc (Lonicera japonica), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a fekete lonc (Lonicera nigra) és az ükörkelonc (Lonicera rylosteum), de előfordulhatnak egyéb örökzöld lonc fajokon is. Örökzöld alatt azt kell érteni, hogy enyhébb teleken, vagy védett helyeken a loncfélék többsége nem veszíti el teljes lombját, és ezt használja ki a fehér fügekabóca is. Az alábbi két képen japán loncok láthatók kerítésre futtatva.

Ennek a két tápnövényt is károsító rovarnak elég érdekes az életciklusa, amelynek nagy része a közönséges fügéhez (Ficus carica) kötődik, és itt egy szezonban két nemzedéke fejlődik ki. A fügefán ez a két nemzedék szakaszosan, de szinte átfedés nélkül követi egymást júniustól október végéig, majd a kifejlett egyedek még a fügék lombkoronájában párosodnak. Ezt követően az adott szezonban a fügéhez köthető ciklusuk véget ér, mert nagyjából ilyenkor kezd el annyira csökkenni a fügefák nedvkeringése, hogy a vegetációjuk véget ér, és bekövetkezik az őszi lombhullás. Ha ilyenkor nem találnak a közelben loncot a fehér fügekabócák, akkor az életciklusuk teljesen megszakad, és nem képesek áttelelni. Ha találnak loncot, akkor a megtermékenyített nőstények hátrahagyva az életcéljukat beteljesített hímeket, átvándorolnak a loncokra, hogy ott folytassák életciklusukat. Tojásaikat a levélnyelekbe, vagy a levélzet erezetébe fúrt lyukakba rakják, ahol azok áttelelnek, míg az imágók szép lassan elpusztulnak. Erősen hideg teleken a loncok lombvesztése a fehér fügekabócára nézve végzetes lehet, így a populáció mértéke erősen függ a téli hőmérsékleti minimumoktól.

Ne tévesszük össze!

Fontos, hogy a fehér fügekabóca mindig fehér, illetve fátyolosan áttetsző fehár. Hazánban is igen gyakori a szőlő egyik kártevője a szőlőkabóca (Empoasca vitis), de ez a rovar zöld, vagy sárgászöld színű.

A két rovar tehát első ránézésre rendkívül hasonlónak tűnhet, de nem ugyanaz a kettő, és a szőlőkabóca csak látogatója a fügének (néha meg-meg pihen a leveleken), nem kártevője annak.

A tojások időjárástól függően április közepe-vége táján kelnek ki, és nagyjából május közepére fejlődnek több vedlést követően kifejlett fügekabócává (az egyik árulkodó jel lehet a jelenlétére a sok-sok hátrahagyott levedlett lárvabőr). Ekkor ismét párosodnak (még a loncokon), majd átvándorolnak a fügére és immár annak leveleinek erezetébe, illetve a levélnyelekbe fúrt lyukakba helyezik tojásaikat. Így fejlődik ki egymás után két generáció a fügén, mígnem ősszel ismét jön a párzás, majd a loncokra vándorlás.

Jól látható tehát, hogy a teljes életciklusukhoz, amely három nemzedékből áll egy évben, két növény faj együttes jelenlététől és a kellően enyhe telektől függ. Olyan helyeken, ahol a fügék környezetében nem találhatóak loncok, vagy ahol olyan kemények a telek, hogy a loncok teljes lomvesztéssel reagálnak rá, nem képesek áttelelni. Hazai térhódítását is ez segíti, mert hogy teleink egyre enyhébbek, a különböző loncfélék pedig legalább annyira divatosak és kedveltek, mint amennyire a füge népszerű s szeretett növény lett hazánkban. Így egyre nagyobb az a terület az országban, ahol a fehér fügekabóca jól érezheti magát, és biztonsággal áttelelhet.

A fehér fügekabóca (Ficocyba ficaria) kártétele

A fehér fügekabóca szívószájszerves rovar, amely a tápnövények leveleinek alsó oldalán szívogatják a növény nedveit. Ennek köszönhetően a levelek felső felületén a szívogatások nyomán apró fehér, pigmenthiányos foltok, elszíneződések jönnek létre, amelyek erős fertőzöttség esetén a teljes levélfelületet érinthetik. Ennek hatására csökkenhet a fontszintézis hatékonysága is, valamint az ilyen levelek képesek az idő előtti lehullásra is, ezért nagyon fontos lehet az időben elkezdett védekezés, hogy megelőzzük a növény legyengülését.

Vegyszeres védekezés a fehér fügekabóca (Ficocyba ficaria) ellen

Amikor a füge vegyszeres védekezéséről beszélünk, mindig fontosnak tartom megemlíteni, hogy hazánkban a füge kultúrában nincsen jelenleg engedélyezett vegyszer, így mindenki csak a saját felelősségére alkalmazzon a fügéin kemikáliákat. Tekintve, hogy a teljes szezon alatt jelen van a rovar a fügén, nem egyszerű a rovarölő szerek alkalmazása. Ugyanakkor az, hogy két tápnövényes kártevőről van szó, szerencsés is lehet a számunkra.

A október végi-november eleji tápnövényváltást kihasználva fogást találhatunk a fehér fügekabócán. Amikor a füge bokroknál már lezajlott az őszi lombvesztés, akkor érdemes kontakt + felszívódó rovarölő szerek keverékével permetezni a kertünkben lévő loncféléket, hogy gyérítsük az áttelelő, vagy éppen tojást rakó nemzedéket. Tavasszal, az április tojáskelés után érdemes szintén végezni egy permetezést a kontakt + felszívódó kombóval, de akkor már lefújhatjuk vele a fügebokrot is (kizárólag saját felelősségre, hiszen mint írtam, a füge esetében nincs engedélyezett növényvédőszer jelenleg a hazai növényvédő piacon), hogy az esetlegesen ott lévő, tojást rakó fügekabócákat is gyérítsük.

Kettő az egyben védekezés!

Itt jegyezném meg, hogy a fehér fügekabóca elleni április-májusi vegyszeres védekezés egybeesik a füge-levélbolhák (Homatoma ficus) tavaszi tojáskelésével, így elmondhatjuk, hogy két legyet kártevőt ütünk egy csapásra.

Egyelőre nem tudunk róla, hogy kimondottan lenne parazitoidja, vagy ragadozója a fehér fügekabócának, de talán bízhatunk abban, hogy a különböző ragadozó rovarok, rovarlárvák idővel ráéreznek a fehér fügekabóca, vagy lárváinak ízére, és felveszik étlapjukra. Én egy alkalommal végignéztem, ahogy egy aprócska piros pók, amelyik alig volt kétszer akkora, mint a fehér fügekabóca lárvája, zsákmányul ejtette azt, és lakmározott belőle. Sajnos fényképen megörökíteni azonban nem volt alkalmam ezt. Talán majd máskor.

A fehér fügekabóca (Ficocyba ficaria) elterjedés

Bár hazai megjelenését még csak mostanában írták le hivatalosan, de egészen biztosan jelen van az országban már hosszú évek óta éppen úgy, ahogy majdnem egész Európában. Az alábbi térképen jól látható, mely területeken van jelen stabilan.

A fehér fügekabóca hazai terjedését segítheti az a tény, hogy a melegedő időjárási körülmények miatt egyre nagyobb területeken tudnak a téli gazdanövényeik, a loncok örökzöldek maradni. Mivel a loncok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek hazánkban, így egyre csak többet ültetnek belőlük éppen úgy, mint a fügékből. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy a fehér fügekabóca populációjában növekedési trendek lesznek várhatóak az elkövetkező években éppen úgy, ahogy növekedés volt megfigyelhető az elmúlt néhány évben.

Mindent összevetve nem a fehér fügekabóca a füge legádázabb kártevője, de túlzott felszaporodása esetén komoly károkat képes okozni, ezért érdemes megfontolni a tavaszi védekezést ellenük, vagy ha a fügét nem kívánjuk vegyszerezni, akkor a környező loncokat érdemes szeptembertől májusig több ütemben kezelni felszívódó rovarölő szerekkel. Ez utóbbi módszer hatékonysága azonban megkérdőjelezhető, hiszen a telekhatárainkon kívül is lehetnek a közelben loncok, amelyekkel nem tudunk majd mit kezdeni.

Felhasznált irodalom: Vidano, C., 1960: Dioecia obbligata in Typhlocyba (Ficocyba n. subg.) ficaria Horváth (Hemiptera Typhlocybidae). Bollettino dell’Institute di Entomologia della Universita degli Studi di Bologna. 24: 121-145