A füge kártevői és kórokozói, avagy hogyan védjük meg a fügénket...
Úgy szokás emlegetni, hogy hazánkban a fügének (Ficus Carica) nem sok ismert kártevője és kórokozója van, de sajnos ez a tézis már jó ideje nem helytálló. A fügének egyre több betegsége, kártevője és kórokozója jelenik meg hazánkban is, és ezen a lapon ezeket igyekszem felsorolni őket, hogy aki találkozik velük, tudja mi (füge)fán is teremnek. Ezért az elmúlt időkben elég sok cikket írtam róluk. Most ezeknek szeretnék szentelni egy összefoglaló bejegyzést, hogy könnyebb legyen közöttük az eligazodás, hogy mind megtalálható legyen egyetlen helyen. Elkerülendő egy végeláthatatlan poszt létrehozását, csak röviden összegezném az egyes kórokozókat, kártevőket, majd alatta egy hivatkozással tovább lehet jutni az adott témában részletesen megírt cikkhez, cikkekhez. Akit pedig tágabb értelemben érdekel a füge növényvédelme, annak a füge növényvédelme oldalamat ajánlom a figyelmébe. Ott sokkal több cikkem található meg a témában, ezért rövidebbek a bevezető szövegek is, de nagyon sok hasznos írás van ott is egy kalapba gyűjtve.
Füge-levélmoly (Choreutis nemorana)
Európa mediterrán területein jelentősen elterjedt kártevő, gyakori faj, kelet felé Üzbegisztánig, dél felé Észak-Afrikáig fordul elő ott, ahol tápnövénye is megél. Elterjedésének északi határa Közép-Európa, Európa északabbi területein nem fordul elő. Legészakabbi előfordulása Londonból származik, ahol 2014-ben jelent meg. Megjelenését Kínában is észlelték. Hazánkban először 1955-ben írták le Csepelen, vélhetően behurcolták, majd évtizedekig nem bukkant fel. Hosszú idő után, 2011-ben az ELTE budapesti füvészkertjéből közölték előfordulását. 2014-től már egyre több helyről jelentették: a Dunántúlról, a Mecsekből, Keszthelyről, a Velencei tó környékéről, a főváros melletti Törökbálintról és Biatorbágyról, és Budapest több pontjáról érkeztek a hírek. A legkeletebbi ismert előfordulási helye hazánkban Eger.
A lepke viszonylag kis termetű (15-20 mm-es szárnyfesztávolság), az elülső szárny vörösesbarna, sárgás behintéssel, két világos harántsávval. A hátsó szárny sötét barna, rajta két apró sárgás folt található. A hernyók színe sárgászöld, fekete szemölcsök borítják, hossza legfeljebb 20 mm. A báb hosszú, barna színű, szövedékbe burkolt...
Füge-levélbolha (Homotoma ficus)
A fügén élő füge-levélbolha (Homotoma ficus) jól ismert kártevője a mediterrán területeken élő és tenyésző fügéknek. A Homotomidae család, ahová ez a levélbolha is tartozik, egy kimondottan a fügefélékre specializálódott levélbolha család, amely tagjai elsődlegesen fügéken élnek.
A füge-levélbolha megjelenése várható volt hazánkból, folyamatosan terjedt észak irányában, tíz évvel ezelőtt már Újvidéket is elérte, így hazai megjelenésére számítani lehetett. Az elmúlt években számos monitoring vizsgálat zajlott a faj hazai felkutatására, de csak 2022-ben jelent meg először hazánkban, ráadásul nem csak a várható déli határ menti területeken, hanem attól jelentős távolságra is felbukkant...
Fekete fügelégy (Silba adipata)
A fekete fügelégy (Silba adipata) a közönséges füge (Ficus Carica) egy igen ádáz kártevője, amely a cseresznyelegyekhez vagy a dióburok-fúrólégyhez hasonló módon károsít, amivel a termés egy részét, vagy akár egészét emberi fogyasztára nagyjából alkalmatlanná teszi azzal, hogy a lárva a termésekbe berágva magát belülről károsítja azokat.
A fekete fügelég (Silba adipata) 2024-ben megjelent hazánkban is. A kifejlett kártevő 3,5-4,5 mm hosszú, feketén csillogó légy. Az imágók a füge váladékával, és a fügefa nedvével, valamint esetleg más növények virágaival táplálkoznak. A kifejlett fügelegyek egyaránt szeretik a túlérett fügék nedveit, és az éretlen füge tejszerű latexes nedvét. A fekete fügelégy lárvái azonban csak a közönséges fügét (Ficus carica) tekintik tápnövényüknek (beleértve mind az ehető fügét, mind a kaprifügét)...
Pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii)
A pettyesszárnyú muslica vagy foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) egy invazívan terjedő, idegenhonos kártevő légyfaj. Közeli rokona a hazánkban is közönséges ecetmuslicának (Drosophila melanogaster). Eredeti élőhelye pontosan nem ismert, valószínűleg a Távol-Keletről származik. 2008-ban jelezték először előfordulását Európában és Észak-Amerikában.
Első hazai példányát az MTA-ATK Növényvédelmi Intézet munkatársai találták meg 2012-ben, az M7-es autópálya parkolójában, a Balaton déli partján, mára az egész országban elterjedt, Nógrád megyében, gazdaságilag is mérhető kárt okozott 2015-ben málnában, de sajnos tápnövényei között szerepel a füge is. A Pettyesszárnyú muslica tehát igen gyorsan terjed Európa-szerte, terjedését megállítani jelenlegi tudásunk alapján nem lehet...
Afrikai fügelégy (Zaprionus indianus)
Az afrikai fügelégy megjelenésében és méretében is sok hasonlóságot mutat a hazánkban már országos elterjedtséget mutató pettyesszárnyú muslicával (Drosophila suzukii), de a fejtől a potrohig hosszában átfutó, majdnem párhuzamos vonalak miatt jól elkülöníthető attól. Az afrikai fügelégy főként másodlagos kártevő, amely tojásait – alkalmankénk akár 60-70 darabot is – érett gyümölcsökön lévő mechanikai sérülésekre teszi le.
Ez a légyfaj tehát a gyümölcslegyek többségéhez hasonlóan az érett, illetve erősen túlérett gyümölcsöket részesíti előnyben. A fentebb felsorolt gyümölcsök közül több esetében (őszibarack, eper, nektarin, szilva, szőlő és füge) is fennál az elsődleges kártétel veszélye, mivel azoknak a héját/bőrét képes felsérteni a kikelő lárva. Az afrikai fügelégy a muslicákhoz hasonlóan rendkívül nagy számban tud megjelenni, és a szaporodásukhoz alkalmas állapotban lévő gyümölcsöket szinte teljesen be tudják lepni. Az afrikai fügelégy (Zaprionus indianus) a hivatlos források szerint a cikk írásakor még nincs jelen hazánkban...
Pöttyös lámpáshordó-kabóca (Lycorma delicatula)
A Lycorma delicatula vagy, ahogy idehaza hivatkoznak rá, a pöttyös lámpáshordó-kabóca egy renkívül nagy károkat okozó kabócafaj. Az állatcsoport a fura nevét annak köszönheti, hogy „magasan hordja az orrát”, erről régen úgy hitték, éjszaka képes fényt kibocsátani – ez ugyan nem így van, de a név rajtuk ragadt. Mivel a hazai cikkek, amelyek erről a kártevőről szólnak eléggé felületesek, elnagyoltak és adatszegények, gondoltam, írok egy cikket, melyben a lehető legtöbb – a tudomány jelen állása szerint elérhető – információt közlöm róla. Azt mindenképp le kell szögezzem a pánikhangulat kialakulásának elkerülése érdekében, hogy ezt a kártevőt a cikkem megjelenéséig sem hazánkból, sem más európai országból nem jelentették. Csak azért írok róla, mert egyes terjedését vizsgáló kutatások előrejelzései alapján bármikor megjelenhet Európában is.
A legfeljebb 25 mm hosszú Lycorma delicatula ázsiai eredetű (Kínában, Indiában és Vietnamban őshonos). A 2000-es évek közepe táján jelent meg Dél-Koreában és Japánban, majd az elmúlt évek során ez a rendkívül súlyos mezőgazdasági és erdészeti károkat okozó rovar inváziós fajként terjedt el Észak-Amerikában is. A lámpáshordó-kabóca közel egy évtizede (2014 körül) jutott át az USA területére, ahol elsődlegesen a gyümölcsfákon és szőlőn szívogat, ezzel nemcsak visszavetve a növény fejlődését, hanem rengeteg betegség előtt is megnyitva az utat. De nem csak a szőlőt kedvelik (körülbelül 70 növényfajt tekinthetünk tápnövényének).
Ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys)
Az ember azt hinné, hogy az a kellemetlen ízű, és irritáló latexes tejnedv, ami a füge zöld részeiben van, megvédi mindentől. De nem! Aki rendszeresen olvas engem, az tudja, hogy szép számban vannak a fügének is kártevői, amelyeket egyáltalán nem zavar a füge latexes tejnedve. Ebben a cikkben a poloskák, és a füge kapcsolatáról lesz szó, mert sokszor felmerül a kérdés, hogy a poloskák károsítják-e a fügét.
A válasz pedig senkinek sem lesz ínyére, mert igen. A Zöld vándorpoloskáról (Nezara viridula) még nem olvastam sehol, hogy fügerajongó lenne (bár a fotó bizonysága szerint megfordul azért rajta), de az Ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) sajnos igen csak kedveli a fügét is. Ez a kártevő egy invázós faj, amely Európában a 2010-es évek elején jelent meg, és azóta gyakorlatilag a teljes kontinensen elterjedt már.
Kudzu poloska (Megacopta cribraria)
Kudzu poloska (Megacopta cribraria) egy Indiában és Kínában őshonos poloskafaj, amely főként hüvelyesekkel táplálkozik. A nálunk jelenlévő, és ismert poloskafajokhoz hasonlóan szeret a meleg helyeken áttelelni, így ősszel gyakorta jelennek meg tömegesen a lakóházak falain. Ez a poloskafaj is büdös váladékot választ ki védekezés gyanánt, így elég kellemetlen lehet a vele való találkozás. A váladéka bőrre jutva akár még irritációt is okozhat.
A felesleges pánikhangulat elkerülése érdekében előre leszögezem, hogy a Kudzu poloska jelenléte sem hazánkban, sem pedig más európai országokban nem igazolt, megfigyelését nem jelentették eddig. Ennel ellenére úgy gondoltam, mindenképpen írok róla, mert bár alapvetően ázsiai faj, sajnos 2009-ben már megjelent az Egyesült Államokban is, majd terjedésnek indult. Mára komoly károsítóként tartják számon az USA délkeleti államaiban, és egészen biztosak lehetünk benne, ha egyszer az éghajlati viszonyok megfelelőek lesznek Európában is a számára, itt is meg fog jelenni...
Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)
Az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) egy Amerikából behurcolt polifág kártevő, amely bár 2004-óta jelen van hazánkban, nem egy nagyon meghatározó kártevő. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a lepkeszárnyú kabócák (Flatidae) családjába tartoznak. Háztetőszerűen összecsukott szürkésfehér, viaszporral borított, ezüstös szárnyai és sárga szemei könnyen felismerhetővé teszik. Mérete mindösszesen 5-8 mm, és a növényeken pattanva közlekedik.
Igen sokféle termesztett, vadon előforduló növényen, illetve gyomnövényen megtelepedik és táplálkozik. A közterületre ültetett növényfajok közül főként az ostorfán, a vadgesztenyén, a juharon, a hárson, a kőrisen, az akácon, a platánon és az eperfán gyakori. Házi kertekben leginkább szőlőn, őszibarackon, dión és birsen károsít, de nem veti meg a fügefákat, fügebokrokat sem. Ezek a szipókás rovarok leggyakrabban a növények hajtásain és a levelek fonákán, a főér közelében találhatók meg. Jelenlétük könnyen felismerhető, hiszen az alattuk elhelyezkedő levelek, tárgyak felülete ragacsos a rovar által termelt váladéktól. Magyarországon 2004-ben észlelték először, azóta azonban stabilan jelen van hazánkban...
Hangyák a fügén
A hangyáknak általánosságban véve a kertben több hasznuk van, mint amennyi kárt okoznak, ezért alapesetben a hangyákat nem soroljuk a kártevők közé. Azonban vannak esetek, amikor igenis komoly károkat okoznak a termésekben. Ilyen eset a füge és a hangya esete. A hangyákról azt kell tudni, hogy nagyjából mindennél jobban szeretik a cukrot és az édes dolgokat. Ha csak egyetlen csepp cukros valamit is találnak, perceken belül több százával lepik az el a hangyák.
A füge pedig érés közeli és érett állapotában is rengeteg cukrot tartalmaz, hiszen édes, mint a méz. Ha a hangyák felfedeznek egy fügefát, amin éppen érik a füge, pillanatok alatt ellepik azt. Sőt, simán előfordulhat, hogy egyazon fügefán többféle hagngya is megjelenik egyszerre. Ez azért baj, mert nagyon nehéz ellene drasztikus és a hangyákra nézve élet ellenes módszerek bevetése nélkül védekezni. Az sem lehet megoldás, hogy idő előtt leszedjük a fügét, hogy majd az ablakpárkányon beérik, mert a füge nem utóérő. Amint leszakítjuk a fáról, az érési folyamata leáll. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy amikor a fügén az első érési jelek mutatkoznak, akkor már jelentős a cukortartalma, de még kell neki néhány nap a teljes érettséghez, hogy igazán élvezetes legyen a fogyasztása... nekünk...
Fügeszú (Hypoborus ficus)
A Fügeszú (Hypoborus ficus) rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az ormányos bogarak (Curcolinidae) családjába tartozik. A kifejlett bogár igen apró, mindösszesen 1-1,5 mm. Színe sötétbarma, a hátán pedig sárga szőröket visel. Elterjedése leginkább a mediterrán térség és a Kanári-sigetek, de az éghajlatváltozásoknak köszönhetően állítóag már Németországban és Magyarországon is megjelent a fügének ez a gyakori, és igen nagy károkozásra képes kártevője. Törökországban például a füge egyik legjelentősebb kártevője.
Ennek a kártevőnek egy évben négy nemzedéke fejlődik ki és lárvái képesek áttelelni a fügefa belsejében. A kifejlett imágók akkor aktivizálódnak, amikor az időjárás kellőenmeleg. Lyukakat fúrnak a fügefa belsejébe, majd ide rakják le a tojásaikat. A kikelő lárvák először egy főkamrának nevezett üreget rágnak ki a fügefa ágában. A fejlődésuk során a lárvák a főkamrából több - úgynevezett oldalkamrát - rágnak, ahol bábozódnak, majd a fejlődés végfázisaként kikel a fügeszú és még mielőtt előjönnének, a párzást is megejtik ezekben az oldalkamrákban...
Fügefa-kéregmoly (Azochis gripusalis)
Rendszertanilag a lepkék rendjébe (Lepidoptera) és fényiloncafélék (Pyralidae) családba tartozik a fügének ez a kártevője. A Fügefa-kéregmoly európai előfordulását eddig még nem jelezték, de Brazíliában rendkívüli károkat okoz. A maga testhosszának 13-16 milliméterével a füge többi kártevőjéhez képest jóval nagyobb. Szárnyainak színe sárgás barna sötétebb mintázattal. Testét jól látható sárgás szőrök borítják. Tojásai fehér színűek, lárvája barna.
Biológiájáról túl sok információ nincsen, mivel egyelőre Dél-Amerikában okoz csak gondokat (mivel azonban az internetes online kereskedelem térhódításával már szinte bárhonnan rendelhetünk bármit, úgy gondoltam írok erről a kártevőről is). Annyi viszont teljességgel bizonyos, hogy két nemzedéke van egy vegetációs időszakban, és a kifejlett lárva képes áttelelni a fának a belsejében...
Füge viaszos pajzstetű (Ceroplastes rusci)
A Füge viaszos pajzstetű (Ceroplastes rusci) rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe, a növénytetvek alrendjébe (Auchenorrhyncha) és a teknős pajzstetvek (Coccidae) családjába tartoznak. Bár hazánkban még egyelőre nem írták le a jelenlétét, de Horvátországban már jelen van és van rá esély, hogy lassan nálunk is jelentkezni fog, hiszen egyrészt Horvátország nincs annyira messze tőlünk, másrészt a füge hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő növény. Ennek köszönhetően a Horvátországi látogatásokról egyre többen hoznak haza dugványnak való ágakat, de az sem ritka, hogy online kereskedelem során rendelnek onnan dugványokat. Amennyiben pedig a hazai körülményeket alkalmasnak találja saját maga számára a kártevő, szinte biztos, hogy meg fog telepedni nálunk is.
A Füge viaszos pajzstetű (Ceroplastes rusci) számos fügét termesztő országban megtalálható, és ott a legkomolyabb kártevők közé tartozik. A kártevő pajzsa halványrózsaszínes árnyalatban tündököl, ami három viaszmirigyben végződik a pajzs minden oldalán. Ha az ember közelebbről szemügyre veszi a kártevőt, egyértelműen egy teknősbékára asszociól róla a nagy, összefüggő háti lemeze miatt. A háti és a hasi (oldalsó) lemezeket egy jól látható vékony pirosas sáv választja el egymástól...
Viaszos szőlő-pajzstetű (Planococcus ficus)
A nőstény 2–4 mm hosszú, teste ovális, piszkos rózsaszín, szürkésfehér viasz szemcsékkel borított. A test körül 18 pár viaszszál található, melyből az utolsó pár valamivel hosszabb. A hím kb. 1,5 mm hosszú, sötétbarna, 1 pár szárnya van. Ivarosan szaporodó faj. Hőmérséklettől függően 3–7 nemzedéke is lehet. Valószínűleg mediterrán vagy közép-ázsiai eredetű faj. Trópusi, szubtrópusi szőlőtermesztő területek egyik jelentős kártevője.
Európa mediterrán részein mindenhol előfordul. Magyarországról eddig nem írták le jelenlétét, azonban a környező déli szomszédos országok borvidékein előfordul. A jelenlegi klímaszcenáriók alapján megjelenése elsősorban a hazánk déli borvidékein várható. Azonban fertőzött oltványok révén bárhol felbukkanhat...
Indiai teknőspajzstetű (Ceroplastes ceriferus)
A nőstény 1,5–3 mm-es vörösbarna színű, ovális alakú állat, melyet a háti oldalon 3–6 mm átmérőjű jellegzetes piszkosfehér, kupola alakú viaszhéj borít, amely a feji résznél szarvszerűen kicsúcsosodik. Idős nőstényeknél a viaszhéj gyakran piszkos rózsaszín, ahogy a test alapszíne átüt a viaszborításon. Szűznemzéssel (partnogenezis) szaporodó faj. Nőstény alakban telel át, egy nemzedéke van. Vitatott eredetű inváziós faj, nem tisztázott, hogy Ázsiából vagy a neotropikus területekről hurcolták-e szét. Európa mediterrán térségeiben szinte már mindenütt megtalálták.
Magyarországon 2016-ban mutattuk ki Budapesten (a Bikás parkban, XI. kerület) három tápnövény fajon (fehér eperfa, ezüst juhar, juharlevelű platán). A többi hazánkban kimutatott Ceroplastes fajjal ellentétben, amelyekkel csak beltéri körülmények között találkozhatunk időnként, ez a faj képes volt szabadföldön is megtelepedni, populációja azóta is stabil. Polifág faj, több mint 120 tápnövényét ismerjük, és jelentős gazdasági kártevő: főleg gyümölcsfák és dísznövények lehetnek érintettek kártételében...
Amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus)
Az amerikai darázscincér nagyjából 12–16 mm hosszúak kifejlett korukban és meglehetősen hosszú csápjaik vannak, amelyek a hegyük felé megvastagodnak. A fej és a tor vörösesbarna színű, szárnyfedőin pedig négy kontrasztos sárga csíkkal rendelkezik. Eme csíkozottság és a testforma együttese meglehetősen hasonlatossá teszi a darazsakhoz, amely valószínűleg egyfajta túlélési stratégia lehet a rovar számára, amely a rokonfajok körében egyébként nem példa nélküli. Egyéb ismertetőjele még, hogy a hátsó és a középső lábpárok elég megnyúltak, amitől kimondottan sajátos a megjelenése.
Nagyon fontos ennek a rovarnak a kapcsán megemlíteni, hogy elsődlegesen a legyengült, már-már haldokló, de még egyébként élő szövetű növényeket fertőzik meg a leggyakrabban, így bár képesek károkat okozni, mégis fontos részei a lebontó folyamatoknak, amely tulajdonságuk révén hozzájárulnak az egészséges erdők fenntartásához.
Levéltetvek a fügén
Az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a munkahelyem környéként (Budapest, XI. kerület) feltérképezzem a füge-levélbolha fertőzöttséget, és ennek okán már igen kora tavasszal bejártam igen sok helyet a kerületben, és megvizsgáltam igen sok fügebokrot. Eközben számos alkalommal találtam sajnos arra bizonyítékot, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de a levéltetvek igenis jelen vannak a fügebokrokon.
Az is lehetséges, hogy csak akkor mennek a fügére, ha más nincsen a közelükben, amit jobban szeretnek. Ez megmagyarázná, hogy a hatalmas kertemben lévő több száz fügén miért nem láttam sosem tetveket. Én eddig a legtöbb esetben olyan fügéken észleltem a levéltetvek jelenlétét, amelyek a belvárosban voltak viszonylag meleg helyen, lebetonozott utcákban, lakóházak közé zsúfolva. Elképzelhető, hogy egy ilyen környezetben hamarabb ráfanyalodnak a fügékre is. Persze ez csak latolgatás a részemről, biztosabbat ennél egyelőre nem tudok mondani sajnos. Egy biztos, a levéltetvek gond nélkül elvannak a fügén is.
Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata)
Soktápnövényű kártevő, a citrusféléken túl megtámadhatja például a gránátalmát, kajszit, őszibarackot, almát, körtét, szilvát, szőlőt, cseresznyét, szamócát, málnát, szedret és persze a fügét is. A zöldségfélék közül pedig a paradicsomot, paprikát, tojásgyümölcsöt részesíti előnyben, de felbukkanhat akár a télálló medvetalp kaktuszok (Opuntia) terméseiben is. A vastagabb héjú és a csersavtartalmú termések mérsékeltebben fertőződnek. A lédús gyümölcsöket alaposan összefurkálják és a peterakási, valamint a kifurakodási helyeken nyitott kaput találnak a gombás és baktériumos fertőzések, azok fejezik be a látványos pusztítást. A szigorú karantén intézkedések ellenére, a felgyorsult világkereskedelem folytán semmi sem szab határt a légy terjedésének, így a közeli országokban Ausztria mellett, már Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában és Albániában is megtelepedett.
A 4-5 milliméteres légy teste aranysárga, a torán fekete foltokkal, a potrohszelvényein fehér szalagokkal. A nőstények potroha rövid tojócsőben végződik, azzal 1,2 mm mélyre tudják a gyümölcsbe mélyeszteni a tojásaikat. A hímek jellegzetessége, hogy az egyik arci sörtéjük a csúcsán lapátszerűen kiszélesedik. A legyek V-alakban kiterjesztett, átlátszó szárnyait sötét szegélyű, narancsszínű foltok díszítik. A nagy kék szemeiket vörös foltok tarkítják. A 7-9 mm-es, orsó alakú, a csúcsokon kihegyesedő tojások fehérek. A kifejlett nyüvek 7-9 mm-esek, fehérek, a hegyes feji részükön áttűnik a növényi sejtek felszakítására szolgáló jellegzetes garathorog. A lapos potrohvégükön lévő bibircsek és a légzőnyílások alakja megkülönböztető faji bélyeg.
Kétszínű gyümölcsfénybogár (Carpophilus hemipterus)
A kétszínű gyümölcsfénybogár (Carpophilus hemipterus) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a fénybogárfélék (Nitidulidae) családjába tartozó faj. A kifejlett bogarak kicsik, körülbelül 3 mm hosszúak. Lehetnek feketék, barnák vagy sárga foltosak. A lárvák krémszínűek, fejük barna és körülbelül 5 mm hosszúak. Nyári időjárási körülmények között nagyjából egy hónapba telik, amíg a tojásból a felnőtté fejlődik, így évente több generáció is kifejlődhet.
A tojásokat egyenként, érett vagy túlérett, már-már erjedő gyümölcsre, illetve megfelelő nedvességtartalmú aszalványokra rakják. A tojások kikelése 1-4 napig tart, majd a lárvafejlődés 4-14 napon belül befejeződik. A bábozódás a szántóföldi populációkban általában a talajban történik, de a tárolt termékekben (raktárakban, éléskamrákban) a bábozódás a fertőzött árun belül történik. Meleg területeken vagy fűtött épületeken belül a szaporodás folyamatos, és évente több generáció is kifejlődik.
Füge ormányos (Aclees taiwanensis)
A mindössze nagyjából két centiméteres füge ormányos (Aclees taiwanensis) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó, Ázsiában őshonos faj. Angol nyelvterületen szokás black fig weevil, azaz fekete fügezsizsik néven is emlegetni, de ez az elnevezés helytelen, mert nem a zsizsikfélék (Dryophthoridae), hanem az ormányosbogár-félék (Curculionidae) ;családjába tartozik Mint fentebb írtam, az elmúlt negyed évszázad alatt Európa több országában is megvetette a lábát, és idén már Lengyelországban is leírták megjelenését.
A füge ormányos lárvái öt lárvastádiumon keresztül fejlődnek, majd az utolsó pillanatokban egy megfelelő méretű kamrát rágnak magukba, amelyben bebábozódnak. A bábból való kikelés után a felnőtt egyedek a fügefák leveleivel, fiatal hajtásaival, illetve a még éretlen zöld fügékkel táplálkoznak, így nem csak a lárvák, de maga a kifejlett füge ormányos bogár is károkat okoz a füge kultúrákban.
Gyökérgubacsképző fonalférgek
Világszerte elterjedt fonálféreg genus a Meloidogyne, amelybe gyökérgubacsképző (root-knot nematode), obligát endoparazita életmódot folytató fajok tartoznak. 1877-ben Brazíliában Jobert figyelt meg először kávécserje gyökerein borsószem méretű vastagodásokat, melyek tojásokat és „fonálféreg-szerű” élőlényeket tartalmaztak. Tíz évvel később Goldi készített egy tanulmányt a kávécserje-betegségről, amelyben először leírta a Meloidogyne exigua fonálféreg által okozott növényi kórképet. Európában elsőként a 19. században észlelték, de sokáig nem tudták megkülönböztetni a cisztát képző Heterodera fajoktól. Magyarországi Nematoda kutatások vonatkozásban Dr. Örley László és Prof. Andrássy István nevét kell megemlíteni. Örley László használta elsőként a fonálféreg kifejezést, Andrássy István átfogó taxonómiai munkássága világszinten elismert. Nevéhez fűződik a kertészeti és szántóföldi növényi kártevő fonálférgek morfológiai vizsgálata és hazánkban előforduló fajok azonosítása.
Életciklusa során az adult (vagyis ivarérett) nőstény körülbelül 1000 tojást helyez kocsonyás tömegben a gyökér felszínére. Két vedlés után a második stádiumú lárvák a tojást elhagyva a gyökér belsejébe hatolnak kitines szájszuronyuk, azaz styletjeik és sejtfalkárosító enzimeik (celluláz, pektináz) segítségével. A lárvák a gyökéren belül először a gyökércsúcs felé haladnak, majd a merisztematikus régióban megfordulnak és a növény szállítószövetei felé mozognak. Az állandó táplálkozási hely kiválasztása után fejüket a szállítónyalábba helyezve rögzülnek. A lárvákkal érintkező növényi sejtek számos sejtosztódás nélküli magosztódáson mennek keresztül, melynek hatására megduzzadnak és úgynevezett „gyökérgubacsot” képeznek.
A füge cerkospórás levélfoltossága (Cercospora fici)
Nagyon gyakori levélbetegsége a fügének, mely súlyos fertőzöttség esetén akár teljes lombvesztést is okozhat. A füge cerkospórás levélfoltosságának (Cercospora fici) felismerése nem bonyolult feladat, ugyanis a levélen és időnként az érő fügéken is apró barna szögletes vagy szabálytalan foltok jelennek meg, amelyeknek közeoe a későbbiek folyamán elkezd kivilágosodni. Súlyos fertőzés esetén a foltok összenőnek, levéldeformációt okoznak.
Ha az időjárási körülmények kevezően alakulnak a számára, terjedése rendkívüli módon fel tud gyorsulni. A fertőzés kiindulási pontja első sorban a talajra került beteg levelek, melyeken konídiumokkal képes áttelelni. Ezek a konídiumok viszonylag hosszú ideig csírázóképesek maradnak. A kórokozónak nincsen nagyon magas hőigénye, a fertőzéshez szükséges optimális hőmérséklet a számára 20 °C...
Füge mozaik vírus, vagy gomba fertőzés okozta levélfoltosság?
Az elmúlt jó néhány éveben országszerte felütötte a fejét a gombásodás okozta levélfoltosság, amit sokan a füge mozaikvírusként (FMV) azonosítanak a hasonló tünetek miatt. Természetesen nem minden az, aminek látszik hiszen a vírusokon kívül még ott vannak a baktériumok és a gombák is, amelyek sot általánosságban véve több esetben okoznak gondot, mint a vírusok. Az alábbi teljes cikk Berényi József fügetermesztő írása, és személyes tapasztalatain és kísérletein alapuló gyógymód a minden valószínűsggel gombás eredetű levélfoltosság ellen. Köszönjük, hogy megosztotta velünk, és hozzájárult, hogy a blog keretein belül közkincsé tegyük ezt a tudást. A gomba okozta betegség pedig nem vírus, és réz, kén tartalmú gombaölő szerekkel kezelhető, és a folyamat visszafordítható. Én öt éve kaptam az első fertőzött növényemet, ami egy szempillantás alatt lefertőzte az egész állományt (azóta már több helyről is kaptam, és több ismerős is kapott ezektől független forrásból fertőzött növényeket).
Ebből is látszik, hogy ez nem lehetett vírusos betegség, mert az nem terjed ennyire gyorsan, annak szüksége van valamilyen közvetítőre (szívogató rovarok, nem megfelelően tisztán tartott eszközök, pl metszőolló). Ellentétben a gombákkal, amelyek kiszórják a spóráikat, amelyeket akár a szél, akár a csapadék vagy az öntözővíz is átvihet egyik növényről a másikra. Az interneten keresgélve nem sok válasz kínálkozott a problémára, mert a levélfoltosság tüneteire ott is leginkább a füge mozaikvírus (FMV) került látótérbe. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobban beleásom magam a témába, hiszen a betegség terjedésének sebessége inkább utalt bakteriális vagy gombás fertőzésre, mint vírusosra...
Füge mozaik vírus (FMV)
A fügemozaik betegség (FMD) egy komplex vírusos betegség, amellyel 12 vírus, köztük egy megerősített kórokozó, fügemozaik mozaik emaravírus (FMV) és három viroid társul világszerte. A fügének egy régóta ismert és világszinten jelentős vírusos betegsége. Az FMD-t először az 1930-as évek elején írták le Kaliforniában. A kórokozó mind a levélen, mind pedig a gyümölcsön fog tüneteket okozni. A betegség hatására a levélen jól látható sárga (klorózisos), úgynevezett mozaik foltok alakulnak ki. Ezek később a teljes levéllemezre kiterjednek, majd beszáradnak, barnulnak, míg legvégül a levél lehullik. A gyümölcsök esetében pedig gyakori jelenség lehet a korai gyümölcshullás, ezáltal pedig a csökkent mennyiségű termés. Mindezen tünetek mellett jellegzetes lehet még, hogy a levélér kifehéredik, a leveleken defomitás jelentkezik.
Nagyon súlyos fertőzés esetén úgynevezett tölgyfalevelűség alakul, vagyis a levél nagyon hasonlítani fog egy tölgyfa levélre. A gyümölcsökön is hasonló tüneteket okoz a kórokozó. A fertőzött gyümölcsök sokszor lehullanak vagy ha mégis a fákon maradnak, akkor megállnak a növésben, és minőségük is jelentősen romlik. A füge mozaik vírus elsősorban a füge vegetatív szaporításával terjed. Fertőzött növényekről szedett tősarjakkal, dugványokkal, illetve az azokhoz használt eszközök nem megfelelő tisztán tartásával (pl. metszőolló). Ezért is fontos az ilyen eszközöket minden esetben fertőtleníteni (erre alkalmas a hípos vízzel történő leöblítés), mielőtt egyik növény után egy másikon is használnánk. Kutatások szerint fertőzött növény magjával nem terjed...
Fügerozsda (Cerotelium fici)
Jelenleg a fügének a fügerozsda (Cerotelium fici) a legkomolyabb ismert betegsége, mely nem füge specifikus kórokozó, azaz nem csak a fügén, hanem az eperfa félék családjába tartozó szinte minden növényen károsít. Rendszertanilag a bazídiumos gombák közé sorolható. Ez a rozsdagomba egy hiányos fejlődésű, egygazdás kórokozó. Ez azt jelenti, hogy egy, vagy több fejlődési alakja hiányzik és csak ezen a növény fajon károsít.
A növényen először apró sárga foltok jelennek meg, főleg a felső leveleken, majd később ez a színezet barnás narancssárgára vált és szögletessé válnak. A szögletes foltok gyakran egybeolvadnak és egy barnás sáv alakul ki a levélszélén. A levelek elkezdenek becsavarodni az erek felé, majd száradásnak indulnak és felületük csökken. A csökkenő zöld felület hatására a fotoszintézis nem lesz kielégítő. A levelek száradni kezdenek és súlyos fertőzés esetén pedig a fa gyakorlatilag szép lassan elveszíti a teljes lombozatát. Gyümölcsön egyelőre nem írtak le kártételt. A fertőzési forrás a területen maradt növényi maradványok...
Fügefavész (Ceratocystis ficicola)
Ezt a betegséget egy fajspecifikus gomba okozza, amelynek több variánsa is van. Hazánkban eddig nem írták le a fügefavészt okozó Ceratocystis ficicola gombafaj jelenlétét, de azért a Ceratocystis nem teljesen ismeretlen hazánkban sem, hiszen ezen gombafajok egyike okozza a szilfavészt (Ophiostoma ulni), a kocsánytalan tölgyek megbetegedését (Ceratocystis piceae), vagy a platánrákot (Ceratocystis platani).
Mivel hazánkban eddig ez nem leírt faj, így magyar elnevezés hiányában én neveztem el fügefavésznek a szilfavész betegség nyomán, mert tünetei, kórlefolyása majdnem teljesen megegyeznek azzal, csak a gazdanövény nem a szilfa, hanem a közönséges füge (Ficus carica). 2018-ig ennek a kórokozónak a jelenlétét csak Japnban írták le, azonban 2018-ban megjelent Görögországban [PDF], majd Olaszországban is, ami azt jelenti, hogy nem csak Ázsiában, de a mediterráneumban is jól érzi magát...
Füge antraknózis (Colletotrichum acutatum)
A Füge antraknózis (Colletotrichum acutatum) egy nem régiben felfedezett betegség. Ez a kórokozó már feltűnt a szamócánál is, de sajnálatos módon a fügén (Ficus Carica) is jelen van. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé sorolható a betegség. A kórokozó számos más gyümölcsön is okoz tüneteket pl: meggyen. Elsősorban a gyümölcsökön és a levélen fog tüneteket okozni.
A termésen sárgásbarna, vagy világosabb színű vizenyős léziók alakulnak ki, amik később besüllyednek. A foltokban barnássárga penészgyep figyelhető meg, majd a szövet jellegzetesen megszilárdul, kiszárad és mumifikálódik. Amennyiben az ágakat károsítja, azokon hosszanti irányban fekete léziók jelenhetnek meg...
Füge endoszepszis (fig endosepsis), a fügedarázs által terjesztett gombás fügebetegség
A még éretlenül zöld fügéken a fertőzöttség rózsaszín vagy barna belső csíkokként, elszíneződött területekként láthatók a virágok tövében, vagy néha az egész virág barna. Ahogy a füge érik, a barna csíkok rozsdaszínű foltokká válnak, amelyek a füge számos virágát érintik. Általában ezek a színes foltok először a gyümölcshúsban, a füge serlegnyílásának közelében jelennek meg, de a gyümölcshús bármely részén kialakulhatnak. A fertőzésnek ebben a szakaszában a fügéken külső tünetek még nem észlelhetők.
Ahogy a füge az érés során megpuhul, egy kör alakú bőrfelület, amely általában a serlegnyílás körül alakul ki, vízzel átitatott megjelenésűvé válik. A vízzel átitatott terület végül felfelé terjeszkedik a füge oldalán egészen a nyakáig, és lilás színűvé válik. Alkalmanként tiszta vagy borostyánszínű szirupos folyadék serkenhet ki a füge serlegnyílásából. A gyümölcs ízében már a legkisebb fokú fertőzöttség esetében negatív változás áll be, azaz nagyon kellemetlen lesz az íze. Az aszalt fügén a füge endoszepszis fehér porszerű rétegként jelenik meg a gyümölcshús felszínén az üregben...
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!